István, a király: eltiltott elődök
 http://netnap.hu/cikk/7628  
 
A Társulat hiánytalan, alakulását láthattuk hétről hétre, a díszelőadás június 17-én lezajlott. A produkcióban mégis űr tátong: hol vannak a nagy elődök, a régi szereplők? A válasz megdöbbentő: nem csak hogy meg sem hívták, de gyakorlatilag eltiltották őket.
A Társulat mint zenés szereplőválogató-show nem kevesebbet tűzött ki célul, mint mindenidők egyik legsikeresebb zenés, színpadi produkciójának, az István, a király-nak felújítását a 25 éves jubileum alkalmából. Régi sikerszerepek új arcokkal, új értelmezésben. Ez idáig rendben is volna. De mi lett a régi gárdával? Mert az vitathatatlan, hogy sokak számára István, Koppány és Réka alakja mind a mai napig Varga Miklós, Vikidál Gyula és Sebestyén Márta nevével kapcsolódik össze, negyedszázad ide, vagy oda.



Egy ország énekelheti István, a királyt, kivéve az elsőt

A szereplők megelevenítik és megéneklik a szerepet, de -mint az adott eset is bizonyítja- nem rendelkeznek fölötte. Mert a jogok, annak tulajdonosát, jelen esetben Rosta Máriát illetik, aki egyben A Társulat című műsor producere is. Márpedig a producerasszony, ahogy Sebestyén Márta fogalmazott,” mintegy magántulajdonként kezeli a darabot”, s intézkedik arról, ki játszhatja a szerepeket, s ki nem.

”Jogom van hozzá, hogy megítélésem szerint döntsek, ha úgy ítélem meg, hogy az illető huszonöt év után nem tudja elénekelni. Nekem a szerzőt és a darabot kell védenem!”-jelentette ki Rosta Mária.

”Én ugyanaz a Márti vagyok, aki voltam, ugyanazzal hanggal ”-szögezte le Sebestyén Márta a NetNap-nak. De a két egykori főszereplő,Varga Miklós és Vikidál Gyula is egészen az idei évadig játszották régi szerepeiket a nyíregyházi Mandela Dalszínházban, amelyet Rosta Mária mint a jogok kizárólagos tulajdonosa évről évre engedélyezett. Kivéve idén. Amikor is útjára indult A Társulat című show, s ahogy Varga Miklós nyilatkozta a NetNap-nak: ”Letiltott minket a szerepről, mert nem akarta, hogy összehasonlítsák az újakat velünk, s Társulatos színész-énekeseket kölcsönzött a színháznak. Ráadásul megengedte magának azt a bátorságot, hogy azt terjessze, hogy mi már nem tudnánk elénekelni az Istvánt. Egy máig aktív énekesnek ezek nagyon súlyos szavak.”

A producerasszony a NetNap-nak adott interjújában cáfolta, hogy A Társulat fellépne Nyíregyházán. Ugyanakkor Rosta Mária még a szereplőválogatás során beszámolt lapunknak arról a tervéről, hogy felkérte a régi gárdát, adják át a stafétát az újaknak, ők azonban nem vállalták a fellépést, mert –mint mondta- ”kiöregedtek”. Ilyen felkérésről azonban egyikük sem tudott beszámolni. A méltatlan bánásmódról és az oktalan eltiltásról azonban mindnyájuknak megvan a véleménye és joggal.

”Az István, a királyt újra és újra elő fogják adni, hiszen mára nemzeti intézménnyé vált, és ez így is van rendjén. Engem csak az bánt, hogy én nem játszhatom Istvánt, holott azt az országban bárki megteheti”- fejezte ki csalódottságát Varga Miklós.


A régi az új Társulatról

”Maga a műsor terve is meglepett. Mi akkor, 1983-ban egy legendás előadást csináltunk, de az akkor volt. Nem láttam az előadást, a szereplőket sem ismerem. De látatlanban is azt merem mondani, hogy az István, a király sikere nem szereplőfüggő. Az egy sikerdarab, amely szerencsés csillagzat alatt született”- kezdi a visszaemlékezést Nagy Feró, s valóban a rockopera máig töretlenül népszerű, generációk ismerik szövegét, dallamát. Ellenben maga A Társulat vitathatatlan színvonala ellenére nézettségi gondokkal küzdött. Ami nem csoda, hiszen az, hogy a darab máig vonzza a nézőket, nem elegendő egy hónapokig tartó televíziós sorozathoz. A szereplők tehetségéről, a műsor minőségéről az elődök véleménye megoszlik:

”Végignéztem a műsort”-kezdi értékelését Sebestyén Márta-” mert kíváncsi voltam, hogy mai huszonéves fiataloknak lelkileg mond-e egyáltalán valamit az István, vagy pedig csak a szereplés kedvéért vállalták-e el a megmérettetést. Tény, hogy az élmény megvolt mindegyikükben, de például szerintem Réka szerepére nem találták meg a megfelelőt.”


Egy rockopera mostohagyermekei

”Nincs régi társulat. Szereplők vannak, s ez az új társaság jobb, mint a 83-as valaha is!”-értékeli az elődöket Rosta Mária, a producer-”Az egy plébekverzió volt, amely során négy rocker kiállt és terpeszben üvöltött. A mostani sokkal inkább tudja közvetíteni az István, a király üzenetét. Maga Szörényi Levente is így nyilatkozik erről.”

”Mi az István, a király mostohagyerekei vagyunk”-ahogy Nagy Feró mesélte-,” akiket nem hívtak meg sem a jubileumi előadásra, sem évekkel ezelőtt Csíksomlyóra, és anno nem részesültünk mint előadók a lemez sikerdíjából sem. Ugyanakkor folyamatosan kritizálnak és támadnak bennünket, büszkén jelentik ki, hogy most először hallható élőben a rockopera, mivel mi az ősbemutatón plébekeltünk. Holott 1983-ban nem hogy plébek, de még mikroport sem volt.”

Ízlésen kár vitatkozni. Az mindenesetre tény, hogy a rockopera sikerét nagyban –ha nem teljes egészében- köszönheti az eredeti előadóknak. Tehát sikerdarabról beszéltünk régen és most is. Az oda-visszamutogatás, a vádaskodások és rágalmazások megvannak.

 
Vikidál Gyula válasza

Alantas emberi tulajdonságok általában akkor fejlődnek ki bizonyos emberekben, amikor a hatalom birtokosai lesznek. Szégyenletes viselkedésnek tartom úgy a szerzők, mint Rosta Mária nyilatkozatait a régi előadásokkal, és azok szereplőivel kapcsolatban. Felfordul a gyomrom ha arra gondolok, hogy 1983 óta ugyanezen emberek hányszor borultak a régi szereplők nyakába a siker mámorától, hányszor álltak büszkén velünk együtt a színpadokon a Királydombtól a Nemzeti Színházon és Szegeden át Csíksomlyóig.

És most miért fontos ezeknek az embereknek, hogy „saját felnőtt” gyermekeiket kitagadják a „családi örökségből”? Az új hajtások is akkor lesznek erősek, ha a gyökerek és az ágak erősek. Rosta Máriának és a szerzőknek a sárdobálás helyett előbb kezet kellene csókolni Koltai Gábor rendezőnek aki kiharcolta és megrendezte ezt a nagyszerű művet 1983-ban a Királydombon, 1984-ben Szegeden,1990-ben ismét Szegeden élő nagyzenekarral /nem playback/, majd a Népstadionban az Illés koncert előtt, és filmet készített róla.

A továbbiakban Kerényi Imrének, aki az 1985-ös nemzeti színházi bemutatót rendezte, mely előadásban négy évig énekeltem /nem playback/ több mint kétszázszor (!!) Koppány szerepét. Ezen előadások hangmérnöke volt Szörényi Szabolcs, /Rosta Mária élettársa/. Sokat köszönhetnek Novák Ferenc Tatának, aki a királydombi, szegedi, nemzeti színházi, csíksomlyói, és számtalan István előadás koreográfusa, és rendezője. És nem utolsó sorban Márta Istvánnak, aki meghangszerelte és a felvételeken szereplő nagyzenekart és kórust vezényelte, és végül mindazoknak, akik akkor 1983-ban teljes erővel és hittel álltak egy nemzeti ügy mellé. Ugyanis A Társulat című műsor nem jöhetett volna létre, ha nincs 1983. Gratulálok a győztes utódoknak, és sajnálom, hogy nem szoríthattam meg az ifjú Koppány kezét, de mivel nem kaptam meghívót, így most mindezt ez alkalommal levélben teszem.